Valamiért csak most kaptam ihletet a blog “folytatásához”, igazából csak most érzem úgy,hogy kezdenek beérni a új események,kezdenek leülepedni a szerepek,a sorrendek és kezdtem elindulni egy számomra eddig ismeretlen úton…
Az új év már egy új országban, új tervekkel ,egy 3 hónapos kislánnyal és a férjemmel vette kezdetét,amely nem fog szűkölködni eseményekben,akárcsak a tavalyi év.Az idei év legfontosabb kihivása szerintem a türelem…a türelem magamhoz,a családomhoz,az új élet felépitéséhez,az új stilus megtalálásához, az új otthonunk felépitéséhez,berendezéséhez,az új szerepkörökükhöz….szóval,nem is tudom,erre elég lesz egy év???
Nem tudom más anyukák hogyan vanak vele,de nekem szükségem volt majdnem 4 hónapra,hogy kezdjem tudatositani magamban,hogy ez az újfajta életnek nincs köze már az eddigi életemhez és hogy a gyereknevelés nem amolyan vezetői tudást és képességet követel meg,mint a munka amit eddig végeztem,hanem leginkább türelmet, rugalmasságot és belső nyugalmat,hogy az ösztöneimre tudjak hallgatni….ja,és a tudatositás még nem tudás…legfeljebb a tudás fele vezető út/remélni tudom csak🙏
Sokszor olvastam,hogy minden bennünk van,anyákban,az ösztön,a tudás,a minden….szerintem lehet benne valami,de csak akkor ha a bennem levő NŐ egyensúlyban van,visszatalált Önmagához,miután már elmúlt az eufória és már nincs ápolónő,amikor a szeretett férj is visszamegy dolgozni és felébredsz,hogy csak te vagy és a gyereked…a gyereked AKI CSAK RÁD számithat….amikor rájössz,hogy időt is kell adnod magadnak,de össze is kell szedned magad,a lelked és a tested,szeretned kell magad,az új magad és főleg el kell tudd fogadni,hogy már semmi sem lesz olyan mit amilyen eddig volt…és valamikor eljutsz ahhoz a ponthoz,amikor tudod,hogy egyre szebb napok jönnek,hogy minden ami most nehéz,az elmúlik,és ami a legfontosabb: egy CSODÁT tartasz a karjadban,akiért minden nap hálás leszel…és nincs az a régi élet ami ezzel felérne!